Árva rabmadár
Szívem, Te árva rabmadár!
Útra kelvén szelek szárnyán
Földnek bejárván minden zugát
fújd, csak fújd a tenger moraját!
Törött szárnnyal céltalan jársz,
megfojt már az undok talár
kettészakadt sorsod talány,
fű sem zöldül lábad nyomán.
Álomba zuhansz nap-nap után,
feledvén az élet sarát
kéj, szerelem mit sem ér már,
zokog belül az árva madár.
Csitulj, csitulj már!
Örök álom hulljon reád.
Sebzett szíved szelek szárnyán,
porrá hamvad földi útján.
/2010.08.05./