Bimm és bamm.
Megkondult hát a súlyos bronzharang,
Öntött fém-mellkasán násznagyi rang.
Visszhangzik búgva a templomtorony,
Égbe hasítva, mint puskaszurony.
Bimm és bamm.
Énekel a harang mély bariton,
Istenek hangján, mint kürttel Triton,
Megremeg a mély, és felkavarog,
Könnyeket horgász az éter-horog.
Bimm és bamm.
Örömkönnyek árja, békés zápor,
Vízfolyam nyomán elúszik a por,
Tiszta minden, akár Éden csillog,
Akár csillageső, akképp villog.
Bimm és bamm.
Búg a harang, egyre lassúdva,
Átveszi helyét új hangok sodra;
Immár a szeretet szava dalol,
S megdobban száz szív, ott benn, valahol...
Bimm és bamm.
Boldog nap ez, tényleg örökké él,
Vészben-viharban reménnyel zenél,
Szerencsés az, ki ily társra talál,
Ki szeret, míg el nem visz a halál.
Bimm és bamm.
Búg a nagyharang, és búg a szívem,
Lanyhulóban az üstökös-ívem;
Kettétört gyűrű a bal ujjamon,
S félmosollyal ülök a kispadon.
Bimm és bamm.
Szerencsés pár, hát sok boldogságot!
Kívánok százezer boldog napot,
Majd eltávozok, az esküvőről,
Zsebemben gyűrű – így álmodok a –
...jövőről.