Megdörren az ég majd egyet villámlik,
Szakad az eső, a föld a záportól ázik.
Szakad szüntelen, átláthatatlan fátyol,
Érezlek itt belül legyél TE bárhol.
Fejeden s válladon kopognak a cseppek,
Nem hagynak neked egy perc csendet.
Csak suttog a zivatar a füledbe,
kinyújtod kezedet előre az esőbe.
Csukva van a szemed, nem látsz semmit,
Egy szorítást akarsz más nem, csak ennyit.
Csöpög csak csöpög az eső a tenyeredbe,
Nincs ott semmi ami eltakarja, befedje.
Egy másodperc egy érzés, valami száraz,
Mely megremegteti a tested, s szádat.
Megszorítják a kezed nem vagy egyedül,
Kettesben sétáltok, kibukkan a nap a felhő mögül...