Egy szerelmi költemény
Írta: iytop Dátum: Augusztus 07 2010 21:06:28
Gy
Az utazó élet megállóiból óhajokat vettem,
S elaludtam egy felhőn, hol a Nap melegített,
A bekezdést kóstolgattam, a szerelmet cseppjeiben.
Teljes hír
Egy elfelejtett falevélre írtam ki sorokat
magamról,
Az utazó élet megállóiból óhajokat vettem,
S elaludtam egy felhőn, hol a Nap melegített,
A bekezdést kóstolgattam, a szerelmet cseppjeiben.
Villamosok zakatolva mentek, figyelmem mintha nyomná őket...
Egy újságból menetrendjüket néztem,
Kikiáltva az ABC kezdő betűit,
Mikor az árnyékból az elképzelt szerelmet észrevettem.
Ő nagy szívéből énekelte azt...
S az üres utcákról egy maroknyi szél Őt elrepítette,
Suttogva mondta: Egy álom,
Ajkára sok, színes virágszirmot rétegekben helyezve.
Álom volt, versszakokba téve...
S a pillanatok, hangjegyek az élet színpadán,
Sós íz egy késői meleg esőből,
Az ajkak halkan szóltak: Könnycseppek a horizont ablakán.
S elaludtam egy felhőn, a Nap melege elárasztott...
Írtam egy elfeledett falevélre sorokat belőlem,
Kóstolva a kezdést a szerelemből,
Az élet állomásaiból, s ily módon megihletett engemet.