Az én férjem
(Egy asszony panaszai)
Az én férjem furcsa szerzet,
Nem e világra való!
Nincsen semmi jó szokása,
Ép elmére utaló!
Folyton csak a munka, munka -
Oly kérges már a keze!
Alvás helyett meg verselget,
Elment tán a csöpp esze!
Vagy legalább ne bókolna -
Rólam mindig rosszat ír:
Hogy ölelne, meg csókolna…
Ilyesmit, a vén szatír!
Járna inkább a kocsmába,
Rendes ember azt teszi,
Nem mindig a felesége
Titkos óhaját lesi!
A szomszédban? Ott még rend van,
Sármos férfi a Feri!
Kemény fickó, az asszonyát
Minden este megveri.
Mikor rácsap az asztalra
A sok tányér csörömpöl,
Jó dolga van az Erzsinek,
Könnyezik az örömtől!
Az a fene nagy szerencse
Bezzeg engem elkerült,
Életemet elhibáztam,
Hogy így félresikerült!
Minden rossznak ő az oka
Sírtam már én oly sokat.
Lám csak most is a konyhában
Sürög, forog, mosogat.
Ha megfeddem, békén hallgat,
Nem is ember az olyan!
Előbb-utóbb megőrülök
Mellette, de komolyan!
Mi lehet szorgalma titka,
Faggathatom, nevet ő…
Uram Isten, biztos várja
Már egy ifjú szerető.
2010-08-08