Néked zenélek ma lélek-húrokon
Szaggatva jajdulok bús-keserűn
Testem válladra hajtom, hegedűm
Sóhaja zúgó patakként túlcsobog.
Füledbe súgó zsarátnoklobbanás
Áradó rezdülés tiszta lelkeden
Távolokba lép, visszanéz nesztelen
Szó-fűzérem, mint halkuló csobbanás.
Ígéret vagy végtelen pillanatban
Percnyi némulás remegő valódban
Tavasz ízű illat őszi avarban.
Égre leső szemed élet-folyam
Szakadatlan kél árvuló haragra
Elmúltál, mielőtt lehettél volna.