Lehorgonyzott vad köröket látok az Univerzumban,
Az Idő öltözéke még ünnepies,
Ez a kép mosollyal van telve,
A zöld hatalmas kiterjedése uralkodóan hímzett.
Ez a természet...
Hasonló egy könyv fedeléhez: Titkot rejt alatta,
S az árnyékok reszketnek,
A Nap őket ott hagyta.
Hosszú befejezetlen meséknek tűnő hitrege,
Mi a sok időzónát az öntudat alá zárta,
Mint a boreális fény az éjben születendő
Levelekből, szirmokból van összeállva.
Semmi nincs mi megakadályozná repülésüket,
S érintjük a felhőket illatos esőben,
Minden kis cseppjét lecsókolom
Ajkaidról csillogó színűkben.
A Nap felkél a mozdulatlan boltíven...
Hallgatom a szerelmes gondolatot,
Vagy az első szökésem,
A fák világából hol mindent másképpen mutatott.