20. Házassági évfordulónkra
Írta: Sancho Dátum: Augusztus 11 2010 07:30:13
H
Fiatal éveink meneteltek a múltba,
Emlékeinkre pillantunk így húsz év után.
Jövőnk ködös tájkép, hűvös szél fújja,
Ki tudja mely mezsgyén sétálunk egy délután.
Teljes hír
„A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,
A kenyér, mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;
Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;
Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.”
Conrad Aiken
Fiatal éveink meneteltek a múltba,
Emlékeinkre pillantunk így húsz év után.
Jövőnk ködös tájkép, hűvös szél fújja,
Ki tudja mely mezsgyén sétálunk egy délután.
Melletted jó volt ébredni és kelni fel,
A nap csókoddal, mosolyoddal énekelt,
S amikor átöleltelek, ölelve lettem boldogabb,
Egész valóddal lett teli sok-sok buja gondolat.
Szemeddel szerettél, őszinte, igaz tükör,
Megláttam benned éveken át, szeretve lenni jó.
Szavak nélkül szerettél, így egy sem gyötör,
Neved kimondva kalapált szívemen, Ildikó.
Veled jó volt utazni, magyar honba járni,
Idegen országba csodákkal honvágyni,
Barátok közt dicshimnuszt költeni,
Sok halálra könnyel, nyelvet ölteni.
Megfogtál hasamon keresztül, éltet főzeted,
Gyermek nélkül fáj szívünk, bűntudatod ne legyen.
Éles elméd csábító, mi sorsom levesébe fűszered,
Könnyen ment, hogy szépen, lassan megegyem.
Együtt nevettük és sírtuk át a hosszú éveket,
Pengő citeraszóra táncoltam volna én neked,
Csizmám kopott, kalapom előtted emelem,
Élj tovább boldogan, legyen szívedben szerelem.
Jövőnk ködös tájkép, hűvös szél fújja,
Ki tudja mely mezsgyén sétálunk egy délután.
Fiatal éveink meneteltek a múltba,
Emlékeinkre pillantunk így húsz év után.
Közös perceinket köszönöm, szívem szeret,
Mind a tízmillió ötszáztizenkétezret,
Ha még egyszer születnék e világnak,
Akkor is téged választanálak.