Néhány nap óta.......
Írta: Csaba Dátum: Augusztus 11 2010 07:37:08
H
És vár rá a halál !Akkor menjünk hát,
Ne várjunk soká,üt hatalmasat hátára
A halálnak ! Bátor fickó ,szembe néz velem
Mormogja ,miközben röviden suhint a kaszával,
Teljes hír
Néhány nap óta.....
Néhány nap óta ,furcsa álmot lát,
Miközben szíve egyre jobban fáj !
Azt vizionálja ,hogy tenyere izzad
Gyomra görcsben áll ,vele szemben ül
És vár rá a halál !Akkor menjünk hát,
Ne várjunk soká,üt hatalmasat hátára
A halálnak ! Bátor fickó ,szembe néz velem
Mormogja ,miközben röviden suhint a kaszával,
Aztán már gyülekeznek a jó emberek ,a végső
Búcsúra,csendesen ,maguk elé nézve döbbenten !
Az idő jót nem ígér,Sötét felhők gyülekeznek
Szédítőn !Hogy történhetett,ilyen hirtelen,
Hiszen pár napja beszéltünk vele,személyesen !
Tiszteletre méltó,jó ember volt,igaz különleges!
Ő már megbékélt,útja véget ért.Megállt az idő .
Nem sietős már ,nem fontos semmi,nem kell semmit
Tenni! Jéghideg,okos szép szemére néhány hópihe
Hull,nem olvad el,megcsillan a kandeláber fényében
A Pap lép előre,kezében imakönyve !Imát mormolva
Hajt fejet,hiszen jól ismerte e néhai embert !
Egy öreg néni,zokogva mondja a mellette állóknak,
Ez a drága ember,amikor kicsi unokája fuldokolni
Kezdett,ölébe vette ,futva vitte a messzi kórházba
És ezzel életét mentette,de az övét is,hiszen nem
Élte volna túl,ha nem marad senkije !
Csendesen megindulnak,a végső hely felé,az Emberek.A sötét hely némán vár,a hantokon,mint
Vékony gyöngyfüzér, a nagy fa hófehér gyökér
Szilánkjai A sok ember némán ,döbbenten áll,aztán
Lassan,ünnepélyesen a gyász dallama szól,A hegedű a brácsa,jajongva sír, minden ember keze,a szeméhez ér
Az Atya a sír széléig lép és a négy égtáj felé,
Szentelt vizet hint !Beszenteli e végső helyet
Sűrű illatos tömjén füsttel,derekasan küzd a
Kavargó,havas széllel,megszolgálja bérét ,kitesz
Magáért !A sötét verem jussára vár,hogy magába
Zárja,körül ölelje,többé már soha el ne engedje!
Emlékké vált,szép emlék lett ,szépen ahogy élt !
Most már,talán,egy másik szebb világban szerethet
Tovább,mert léte értelme ,a szeretet lett!
A sírba rengeteg virág hull,aztán súlyosan döng
A hideg rög, majd elborítja az új sírt,a szeretet
Rengeteg virágja, koszorúja őrizze álmát örökre !
Egy koszorú ,a legszebb a fejfára kerül ,melyet
Most szúr a földbe,a lelketlen faarcú segéd !
Ennyi volt hát egy élet,ezért született a földre,
Megismételhetetlen csodaként,az élő,csodás Világra.Ezért élt ,küszködött dolgozott szüntelen
Hogy ez legyen a vége,s bére az örök nyugalom !
Nagy, jóságos keze nem simogat többé sohasem,
Drága szíve utolsót dobbant már régen,az idő
Soha meg nem áll,rohan tovább,csak neki állt meg
Örökre !Semmi sem változott,csak eggyel lettek,
Kevesebben az emberek !Azt is mondják,kár érte,
Nagyon jó ember volt,mindenkit nagyon szeretett !
Nagyon furcsa ez,életének értelme a szeretet lett
Majd később, évek múltán,e síron virágok nyílnak,
Méhek döngenek,az arra járó emberek,megállnak
Egy percre,emlékezve ,a jó Tanító Úrra !