Álmatlanul...
Párnámon hánykódik kócos fejem,
nem jön rám béke, álmomat nem lelem,
gyöngyöző homlokom kendőmbe törlöm,
vágyom utánad s kínlódva gyötrődöm.
Párnámat gyűrkészem fejem alá,
szívem vált bús fájdalom martalékává,
várom ez égő kínból a feloldozást,
találjak belőle már békés megnyugvást!
Párnámba sírom el hangtalan fájdalmamat,
várom csendben a veled jövő szép álmomat,
várom - de az álom engem messze elkerül,
lelkemben a fájdalom zokogva elmerül.
2010.augusztus 4.