Radnai István:
ISMERETLENT SIRATOK
Mottó:
"– Rozsdásak már az ablakok.
S veszettül nevet kint a fény.
Egy csók kell, csak egyszer.
Ha elkésel, tudod, addigra meghalok"
Jancsó Nöémi 1988-2010.
kegyetlen sorsok csóktalan éjek
ölelj ölelj nehogy féljek
vagy ölj mint a kór s a gyorsvonat
vagyok aki voltam életből kitolat
vagyok pedig volt kézzel fogható
a mellemen csecsemő ablakban rigó
nem matatott csak arc voltam
verset karcoltam tollal harcoltam
miért hitted hogy elemészt a vágy
miért nem hitted megesik talán
csak két kerekén fordult a sorsom
kis állomás az élet átrohanó gyorson
most amikor felhőkön henyélek
döngnek a méhek édes az élet
átkot szórja termetlen fügefára
isten leányaként aranyló nyárra
nádszagú a halál törékeny vagyok
posvány nádbuga hullámba fagyott
ha a révből még sípolva visszanézek
fogjátok legalább a kezem hisz érzek
csőktalan évek életerő hormonok
kialvó mécsesem olaja kevés
ahhoz hogy azt higgyem a lét levés
bár ég az akarat csak a füstje konok
* * * *
https://www.irodalmijelen.hu/node/6013
néhány verse itt olvasható
* * * *
szemtanúja voltam egy gázolásnak, akkor talán nem a vezető hibázott, annyi idős lehetett, élettelenúl feküdt, kitágult pupillákal - egyetlen csepp vért sem láttam. Mégi. Talán. Mentő vitte el!