Radnai István:
ECSET ÉS HANGSZER
bennem bennünk ha felnyitja szemét a vágy
megébred vonagló reggelek nyújtózásaiban
s a takaró felesleges nem korlátoz hogy meddig
ketten vagyunk te nem sokáig maradsz egyik
egyéniségünk még mielőtt kIelégülne elillan
már semmit sem vár már semmit sem vár
csak forr csak reng csak nyílik
befogad akárha hinnéd illik
befogad öl mélyén bibeként a méh
porzóm késlelkedve durran szét
pelyhes szirmok tavasz jelképe kökörcsin
leányból asszony gyerektől csíny
még fel sem serked dombodon a fű
selymesen ringatja zsengéit a szél
szellőtől viharig a csókunk mendegél
segíts természet éledni születni égni újra
ziháló tüdővel pásztorsípot fújva
s elkóborol a festett égig minden dallam
amit ködös szemünk felhőbe mártott s halkan
eljátszik mosolyod az ajkadom
csak vár a csókra s megjön az alkalom
bennem s benned bennünk húnyja le a szemét
megébredt vágyittas reggel szomjas hajnalán
egyéniségünk egység siklamlós nedvébe olvad
kedvesem ébredj nem üzenek leteszem a tollat
lélekre a test felel s harmatcsepp gyanánt
albástrom edényét jövendő gyermek töri szét