tejfehér felhőkből
szivárog az este
talán nem olyan szép
mint az erdélyi alkonyat
itt diófák állnak
asztalok
székek
a távolban hosszú
koszos tehervonat
itt ülök én is
idefestett az élet
hogy legyen valaki ezen a tájképen
ecsetvonásnyi mosollyal játszom
e világ-szeglethez gyűrött térképet
ha nyitna valaki
hát óvatosan nyisson
nehogy kivigyen a szél az ablakon
még nem porladtam szét
még egy kicsit élek
és szégyellem de néha
néha még álmodom