Banális blues
Fekete emberek szomorú éneke:
benne van életük gyötrő szenvedése.
Szemük könnytől csillogó homályos,
szívük vérzik - dal nélkül magányos.
"Emlékszel"? Ott a hullámzó tóparton,
nyomorúság, élet és halál a határon.
Fájdalmas kiáltás, sóhaj az ajkakon
énekfoszlányokkal messze úszó habokon.
Titokzatos hangok közt lebegő dallam,
a gitárról banális blues szól halkan.
Éjszakánként hajt a menekülés vágya
az élet kegyetlensége nyomorúsága.
(2010. 02. 07.)