Álmokat kergetünk......
Írta: Csaba Dátum: Augusztus 14 2010 06:20:44
H
Álmokat kergetünk,erről szól életünk,
Ha egyre találunk,csalódottak leszünk.
Szívünk összeszorul ,mert kezünkből kihull,
Egy álom színes cserepe .
Teljes hír
Álmokat...
Álmokat kergetünk,erről szól életünk,
Ha egyre találunk,csalódottak leszünk.
Szívünk összeszorul ,mert kezünkből kihull,
Egy álom színes cserepe .
A démon fejünk felett kacag !
Könnytől ázott arcunk fázik,
Most egy más világba vágyik !
Csalfa álmok,hiú remények,ezek az
Átkozott testvérek,gyötörnek.
Villódzó túlvilági fények,soha jót nem ígérnek.
Ember állj meg,térj magadhoz,
Fordíts hátat a szakadéknak,
Hogy a napfényre érj és élj !
Az élet..
Az élet,mint szélvihar a levelet,
Elsodorja az embereket.
Akiket nem kímél,elítél !
Sokakat ,sziklához csap.
Másokat ,iszonyú,magasságba emel.
Vannak,kiket tenyerén kényeztet,
Nekik,minden jót ígér !
De a rengeteg ember ,iszonyúan fél,
Szenved ,s lapul, örül hogy él !
Meghúzza magát,legyen láthatatlan!
De kevesek ,a zöld szikláról,
Sétálva jönnek alá,hahotázva,
Pocskondiázva az elterült tömeget.
Nekik lehet élni,kevélyen nézni,
Újjal mutatni a szerencsétlenre ,
Akit nem kímélt élete !
Nem jól van ez így ,a sokakat,
sorsuk a mélységbe rántja ,mindig !
Onnan többé,feltörni ,már nem lehet.
Zokogva siratják,értelmetlen létüket,
A kevés kiválasztott harsog,minden jót ígér!
A szerencsétlenek,egymást taposva,
Rohannak elő!
Bízva a hazug szóban,az átkozottakban,
Már zászlót emel a tömeg !
Vezéréért üvölt ,hűséget fogad,
Pedig csak pár évtized,ami eltelt !
Az őszi...
Az őszi utcákon kószálok szüntelen,
Talán ,régi önmagamat keresem.
Üres belül a lelkem ,hogy szinte fáj,
Nem érzem az esőt,mely arcomba váj !
Kit keresek ,mit akarok,magam sem tudom,
Valaki vagy valami hiányzik nagyon!
De ki lehet az,vagy mi lehet,
Amiért gyötör a lelkiismeret ?
Nem tudom meg ,nem jövök rá,
Megdermed a lelkem,olyan hideg minden!
Rá kell jönnöm ,meg kell tudnom,
Most miért vagyok kétségbe esett?
Mikor minden szerettem mellettem !
Fohászkodom,Istenem segíts nekem,
Hogy nyugalmam újra megleljem !
Van mi...
Van mi fontos még ?
Mert az idő semmire nem elég !
Fogy ,nem áll meg sosem,
Mindenkivel könyörtelen !
A fájdalom a nagy,
Meg ami utána marad !
Mocskos szürke ég,
Csak a reménytelenség !
Várni a holnapot,
Ami csak rosszat ígér !
A szentséges éj, ide el nem ér !
Az emberek boldogok és adnak,
Egymásnak csodás ajándékokat !
De itt csak hideg ,zord dermedtség,
A hajléktalan élete, a reménytelenség !
Hosszú út....
Hosszú út áll mögöttünk,
Amit idáig nagyon megszenvedtünk!
Kis kocsinkon ,mi ketten,
Velünk még két gyermekkel!
De most megpihenhetünk,
Nem kell tovább küzdenünk !
Ez itt az út vége,
Innen már nem vezet semerre !
Jó volt-e ez az út,vagy
Lett volna bármerre ?
Még több,rövidebb,vagy egyenletesebb?
Most már késő,ez lett a végső !
Itt csak megpihenni kell,
Gondolni vissza ,a szép hosszú útra !
Itt a csendes ,susogó,ecetfák alatt....
Álmokat...
Álmokat kergetünk,erről szól életünk,
Ha egyre találunk,csalódottak leszünk.
Szívünk összeszorul ,mert kezünkből kihull,
Egy álom színes cserepe .
A démon fejünk felett kacag !
Könnytől ázott arcunk fázik,
Most egy más világba vágyik !
Csalfa álmok,hiú remények,ezek az
Átkozott testvérek,gyötörnek.
Villódzó túlvilági fények,soha jót nem ígérnek.
Ember állj meg,térj magadhoz,
Fordíts hátat a szakadéknak,
Hogy a napfényre érj és élj !