Néptelen téren
végtelen üresség ásít,
kopár házfalak, csukott ablakok,
csillagtalan éjszakában
gondok alszanak.
Tömör felhőkből napokig áradó eső,
elemi csapás - termés-temető.
Fásult emberek keserve,
szomorú szemek
könnye
arcukon pereg.
Elfáradt a szeretet.
A teljesítetlen ígéretek
szívükben csüggedést szülnek,
reménytelenek
lettek...