TEHETELENÜL..
( Murák Tibor )
El kell, hogy hozzalak,
még él a remény Benned,
átérzem magányod,
bár másképp kéne tenned.
El kell, hogy hozzalak,
mert újra gyermek lettél,
nem bízhatlak másra,
hisz' te is úgy szerettél...
El kell, hogy hozzalak,
én mindig jót akartam,
sírjál csak csendesen
és bízzál a fiadban.
El kell, hogy hozzalak,
most ajtódat bezárom...
nálam majd rád talál,
sok elfeledett álom...