Suttognád, kiáltanád fájdalmad,
nincs aki meghallja
vársz egy hangra, mely csak neked szólna
tudod, hogy hiába
könnycseppek fagyott gyöngyként hullanak
eltorzult arcodra
fények, tüzek lassan kialszanak
már nem látod árnyad.
Égen, Földön nincs ki hozzádbújva
szeretetet adna,
csak még utoljára mondanád suttogva,
zokogva, kiáltva,
de csak hárfa zsong lelked húrján jajongva