NYOLCKOR
nyolckor indul fáradt útjára a kéj
a nyomor s a züllés feneketlen mély
a télből csupasz combbal feslik a nyár
mint aknavető géppisztoly ürül a tár
hanyatt dől a falnak s nekidől a fal
félszex a félszeg nász kihűl aszal
míg a kis táskát lóbálja karján
üres pénztárca kell hogy akarják
míg verések közt öleli akit uraz
minden nap egyforma nem ugyanaz
a partner dermedt óránként váltják
sűrűbben mint király az éber strázsát
szeme s hasa ráncát sandán leereszti
álmában szende és mégse nem szereti senki
(replika Marie Marel: Nyócker c. versére)