a remény simogató szellője érintget
vágyaim útján fényforrás csörgedez
a szerelem vakságán át
egy egész életet adhatnék neked.
túl felhőkön,túl minden napon
várni,látni csak egy pillanatot
érezni messze tőlem-tőled
csókodban hinni,védtelen,vakon.
kívánni fodros párnáim közt
ezer éjszakába kapaszkodom
sóhajaim ligetén sétálva
talán itt leszel s megjössz.
hány órát még ,hány napot
kell szenvednem,hogy pereg
türelmem rózsája szúr sebet
mert létezel.
szerelmet tőled mégsem kapok.