Nem akarok én ránctalan
Csak állni, mint a tó
Mely, hattyúitató
Nagy némaságban, hangtalan
Tükrömben az önhitt
Magát majmolja itt
Néha- néha egy kis ladik
Lágyan megcsiklandoz
Kíntól fel nem oldoz…
Tengerszemem bútól fénylik…
Pajkos vadvíz lennék
Zubogva csobognék
Hullámom fehér tarajú
Rohannék, nem állnék
Kősziklára hágnék
Dühöm erős akaratú
Partot nyalnék kéjjel
Morajlanék éjjel…
Ha felborzolna vad vihar
Vízruhám fodrosan
Folyna hullámzóan
Ha csókot adna zivatar
Hal úszkálna bennem
Akkor lenne kedvem…
Evezők csapnának belém
Sohasem csitulnék
Szüntelen játszanék
De mindez nem lehet enyém
Vagyok csak álló tó
Mely hattyúitató…