Piros rózsám tövise
megszúrta a kezemet.
Bár a szívem szúrta volna,
attól meg is haltam volna!
Nem fájna a párom után,
nem sírnék át sok éjszakát,
felmennék a csillagokra,
Édesanyám Vénuszára,
ott vár engem jó Anyám,
Ő szeretett igazán!
A többi az szinjáték volt,
amiből már elgem volt!
Itt hagyom a bánatot,
Onnan mindent láthatok!