2010. augusztus 10., kedd, 09:38
Állókép vetül a végtelenbe,
az idő megbénul,
színek fakulnak fekete-fehérre,
sziklák ülepednek porfelhőként
a szétszakadt földekre,
elfolyik az ég, eltűnik kékje,
fekete felhők fagynak jéggé,
halott madarak éneke
reked meg díszlet fák között,
dermedten vár a mozdulat,
az ölelés bilincsként fonódik,
halott testekben pusztul a zigóta,
zongorahúr hangtalan akkordja
őrzi az utolsó táncot,
gyertyaláng ellobbanó lángja
káprázik még egy pillanatra,
csapdába zárt neuron
hal meg ingerhiányban,
a lélek mér abszolút nulla fokon,
templomban omlik a vakolat,
puttók potyognak
málé hívek nyakába,
Mária szemérmetlen szemez
az összes szentekkel,
Isten hortyogva alszik,
az ördög mozdulni lusta,
már egymással sem játszanak,
ránk untak?