Levél egy barátomnak a költ?kr?l
Írta: Henkee Dátum: Október 17 2007 06:14:51
aztán a többi költ?vel mi lenne?
éhbérért árulnák silány dalomat,
H
Teljes hír
Azt kérded kedves barátom,tág szemmel,
s oly furcsán félrehúzott mosolyoddal,
mellyel tudod jól,mindig megnevettetsz,
használd örömödben vagy haragodban:
hogyan választottam e mesterséget,
kockázatos,veszélyes rímfaragást,
és tettem mindezt annyi merészséggel,
mire máshol nem képes a haladás?
Pennám hangosan serceg a papíron,
koptatva lapot de bet?kkel töltve,
kacskaringós vonások,ha leírom
gondolataim rímekkel karöltve.
láthatod,kedvem ebben sokszor telik,
noha nem túldícsérve ily erényem,
igaznak tartom míg bíztatom magam:
szebb a jónak hitt,mint az ál-költészet.
S most is,mid?n Néked írok sietve,
elmém telve megannyi szép ábránndal,
bús,vidám,százszor dalolt regék
összesz?ve fantáziavilággal.
Azt hiszem,b?v-csodákat bárki láthat,
megnyítva szívét Ég díszkapuinak
s csöndes,lángsugaras,der?s Magányban
bejárhatja útját lugasainak,
hol sárga s bíborszín selyemszirmokat
cseng? húrú lant titkos zenéjére,
ringató angyal-fuvallat hord tova
hírneves költ?k könnyes emlékére.
Pihen? hajnalon átláthatatlan
ködfüggönyt kacsóinkkal megemelve,
kíváncsian mögé lesve,kutatva,
láthatunk arasznyi,parány népeket.
Megrohamoznak b?bájjal,varázsos
igék visszhamgzó kisértésével,
er?sek;csábítgatnak gyermekálmok
régmúlt,holdsugáros ígéretével,
miközben egyre kérnek,nyoszogatnak,
fellibbentve birodalmuk képeit,
"lépj be" szól a kérés-parancs,
"Fesd le a világnak eme részeit"
S belépve,illatos rózsák egybefont
karjai alatt zöld kert fogad,patak,
Ló-forrás éltet?,friss vize bugyog,
játékos rókafik,?zike.hadak.
Ó,amott viola-arcú hajadonok
leoml,szélfútta aranyhajukat,
csillaggal ékesítik,de fél szemmel
óvón figyelik anyjukat,apjukat.
Szök?kút mellett szelíd Múzsa sereg,
a dicskoszorús Apollónt hallgatja,
H? dományozó,költ?k istene!
Ez volt a népek egyik ajtaja.
Ó,Lélek,vajh a másik mit mutathat?
Fényes tengermélyi kristálypalota,
Sell?k,labirintus,játékos halak,
érzékeny szívet befogó kaloda.
Amott Pireneusok zord csúcsai
között bolyongva vakító fehérség,
hóleped? leterített sarkai;
összecsippentve ?ket e lágy térség
odébb friss,báránytapodta rétekbe
hajlik,hol hamvas margaréta-szálat
hímett sz?rös juhászlegény,béres
csóklgat gondolva egy barna lányra,
ki tán atyját kísérgeti valahol
Kolonos krétás fény? szirtjei közt,
két kezével kéregetve falatot.
Elkeserít?,megindító s mi több!
Látod,drága barátom,ily gyönyö?
s még ennél százszor szebb,nemesebb
eszményi képek,szögletes,gömböly?,
édes aromájú ábránd-seregek
suhogva szárnyaló folytonos sora,
mit e törékeny tudományág láttat
velünk álmunkban s ébrünkben gyakrta.
Efféle dús csacskaságokkal áltat
az ezüstuszályos Holdsarló fénye,
mely homlokunkra fényglóriát von;
Ily mód láthatott Poe holló-rémet
s a chilloni vasbörtön mélyét Byron.
Ez elpusztíthatatlan menedéke
ajoktól elaggott,beteg léleknek,
ha áttanulmányozott,szeszélyes
diagnózisok netalán tévednek.
Eképp gyógyitók vagyunk s gyógyítottak,
mily hálás feladat ez a komisz Sorstól,
legalább ennyit nekünk idedobhat.
Testünk lerészegedik a jó bortól,
ha szesz-párlat gyors hatalmába kerít,
azt hiheti az elkomorult elme,
hogy Költészet arany kútjából merít,
mely csupán ékes szavakkal ven telve
s aligha érti valódi rendszerét:
ideák,isteni s emberi törvény
lenyomata,így él a vers,él ezért,,
ily virágot le nem törhet az önkény.
Hírnév!Életként vágyva vágyott álom!
Háy hatalmas birodalom d?lt romba,
S kínálták maguk neked ezüsttálon,
egyre ?zve?Hever most mind a porban,
igaz-e drága,kim?velt barátom?
Avagy nem ezért indult el Trójába
h?s Akhilleusz és állt hadilábon
Agamemnón velük?Láng-hintajában
híres Napóleon nem ezért lendült
döccen?s,mélabús angol utakra?
Nagy Sándor nem e gyarló okból került
India s Ázsia kis falvaiba?
Ah,gaz csáító a Dics?ség,ravasz,
de természetessége a léleknek,
hogy elcsábuljon rajta,nem b?n maga,
ám ki csak érte él,költ? nem lehet.
Kés? lett,mire soraim lezárom,
pedig írhatnék még nyomós érveket,
s jellemed ismerve látom:
ha folytatnám az ábrándos tényeket,
tán bizony felcsapnál közénk maholnap,
aztán a többi költ?vel mi lenne?
éhbérért árulnák silány dalomat,
míg te firkálnál Pope-i verseket!
Nicsak!Egy éji pillangó ablakom
el?tt csillagporos kering?t táncol,.
Mily fenséges!Bájára abbahagyom
levelem.Hát jó éjszakát barátom!