Lágyan susog az őszesti szél
Két forrón égő szívről regél
S a hold huncut szemmel nézi
Mit ők ketten tán ő is érzi
Vágy börtönében fiú és lány
Szép arcukra csillag ragyogván
Tüzes szavakat messzeség visz
Két lény csak e pillanatban hisz
Falevélsírás töri meg a csendet
Léptek alatt száraz test roppan
Őrült szenvedélyük borít most rendet
Az édes idő sebesen rohan el
Boldog idillbe hajnal toppan
Éjjelenként a hold róluk énekel…