Hogy mit érzek, kérdezted szelíden szemeddel,
Elmondanám: szíved játszik az enyémmel.
Kalapál egy szóra, egy aprón jelző mozdulatra,
Csak nekem, csak felém küldött mosolyodra.
Hogy miért nézlek, válaszul ajkadon csüngnék,
Ölelnélek szorosan, s fel a felhőkig repülnénk.
Érintésed bizserget, tenyeremben kiskezed,
Ha tudnád, ismét elraboltad a szívemet.
Meglehet, Plátói marad epedőn a dobbanás,
Meglehet, pusztuláshoz vezet majd a koppanás,
De azért a szív hibás, csak Ő, senki más.
Meglehet, kedves tekinteted vadít engemet,
Meglehet, kis időre kölcsön kapom a lelkedet,
De visszaadom az enyémmel, ismerd meg!
Hogy mit érzek, s hogy miért nézlek?
Lényedet dunsztolom az öröklétnek.