Magányban
Írta: Baggie Dátum: Október 18 2007 06:16:06
Sötétbe zárva csenben a csodára várva.
H
Teljes hír
S a gondok csak ugy szakadnak a nyakamba egyedül maradtam egyedül magamba
Sötétbe zárva csenben a csodára várva.
Egyedül árva magányban gyerek voltam hittem a csodákban
De változni kellett az id? eljárt a fejem felett meglehet de én ezt nem így akartam
Ezt ? bízta rám ez a sorsom mit Istent?l kaptam hagytam h érzelmeim vezessenek és érezzem ahogy a vágyaim felemésztenek de ellenszegülök addig míg lehet de legalábbis addig még keresztre nem feszítenek harcolok mert nem veszíthetek semmit de leginkább senkit s majd csatában elesek fájdalmamon ez enyhít de már tudom nem számít csak a hit mit az ember ferdít de a magányon át ez lendít s er?t ad, a lelkeden üdít mikor a három harang megkondúl a gyászoló szemeken a könny megcsordúl s kit igazán szerettél a sírodra borúl
A magány nem sz?l örömöt se bánatot de ha egyedül vagy a sorsod mégis hányatott
Kárhozott emberek kik vétkeznek átkozottak kik az úr szavából nem értettek de mostanra tán meg érettek és rátérnek a helyes útra kik eltévedtek felébrettek kimossák szemeikb?l az álmot és nem formálnak nem létez? valóságot akkor eljön egy világ hol tolerálják az eszmei másságot hol es? váltja fel a szárasságot ahol tekintettel leszünk egymásra és nem döntjük egymást magányba mert emlékszem még jobb napokat látott mikor az ember másokat nem bántott és nem árult el igaz, h? barátot
Ám az ember lelkében kietlen pusztaság gyarlóság vagy csak a butaság
ki ezt megfejti egy poros útra lép de bár merre is mennyen a magányba vészr30;.
Törékeny a csend áthatolhatatlan az elméd nem érti felfoghatatlan
Gondolatok ide oda cikáznak belefeledkezel lassan le is igáznak
A tested átjárja a lelkek csatája a magány az ember egy h? barátjar30;
de ébredsz álomból nyílik a szemed de amit most látni kéne azt nem mered
Menekülsz a valós el?l kés vágja át az ered véres gondolatok mik átjárják a fejed
Gondolatok szállnak most épp eltöprengesz azon hogy ki volt melleted az a szakállas fazon
Tán ? is egyedül van mint itt mindenki más te is kitaszított lettél mint valami leprás
mert máshogy gondolkodsz és máshogy érzel te másként létezel és másként vérzel
Két kézzel ragaszkodsz a kibaszott életbe ha eldobnád magadtól, megkérdeznék vajon mért tette?
Az életed ki féltette?mikor számitottál volna rá a két kezét feltette nem hitted mégis megtette
Biztál olyanba ki nem érdemelte meg ezt kaptad cserébe a gondolatok törnek most kerékbe
Ki lép a helyébe ?t elvesztetted végeleg hmm igen érts meg héé nincs még vége ennek
Ezek a dolgok igy mennek ez meg írták már rég de menni kell érzem még mert nincs helyem ebben a világban s majd boldogságom meglelem egydül magányban...