Átértékelve
Írta: Pirike Dátum: Augusztus 26 2010 05:19:06
H
Ma már nem vágyom a térdedre ülni,
hogy megsimogasd a csapások helyét,
ellestem tőled a vágyat megölni,
s előled rejteni lelkem zenéjét.
Teljes hír
Ma már nem vágyom a térdedre ülni,
hogy megsimogasd a csapások helyét,
ellestem tőled a vágyat megölni,
s előled rejteni lelkem zenéjét.
Már-már elfeledtem önmagam lenni,
száguldani égbe nyúló fák között,
a kínos emléknek búcsút inteni,
repülni az olajzöld hegyek fölött.
Néha megállni, a semmit csodálni -
tudván, belőle áll össze a minden,
súlyos titokra a zárat rácsukni,
vidulni izzadt szagú nyári esten.
Ma már látom, kudarcom diadal,
hiába sistereg alattam a föld,
amíg lélegzem a bennem zengő dal
elfojtja a vihart, bárhogy is üvölt.