Netovább, állj meg ott, és távozz, köszönöm,
Vagy tán nem látod e táblát, itt, mögöttem?
Ne tétovázz tovább, kérlek, küszöbömön,
Agyő, ittléted kedvesen megköszöntem,
De társaságodra igényt már nem tartok,
Legyen bármily becses, fel is út, le is út,
Köszönj el szépen, szerbusz, avagy szerbusztok;
Vidd el árnyékodat is, azt a szép hosszút,
Mert jegyezd meg jól, kétszer én nem mondom el:
Tilos az Á, hagyj magamra és békében,
Ami fáj, az ugye fáj, s nekem magány kell,
Viszlát, fordíts hátat nyugodt szívvel nekem.