Világháború utáni,
Béketárgyalásokra,
A moszkvai pártvezetők,
Négyen mentek Párizsba.
A napi ülések után,
Sétáltak a városban,
Ám estére megjelentek,
Egy nagy nyilvánosházban.
Annyra megtetszett nekik,
Hogy el is határozták,
Ha visszamennek Moszkvába,
A kupit ott megnyitják.
Hazaérve, első dolguk,
Bizony, csak is erről szólt,
Berendeztettek egy házat,
Minta a párizsi volt.
Hamarosan megnyitották,
Százával állt sort a nép,
A párttagok meg örültek,
Teszett nagyon ez a kép.
Ám egy pár nap elteltével,
Nem volt sor, csak üresség,
Nem is tudták mire vélni,
Miért nem jön már vendég.
Összeültek, tanácskoztak,
Mit csinálhattak rosszul,
Minden jó volt és minden szép,
Azt kapták csak válaszul.
Talán a nők, szólt a titkár,
Velük vannak tán bajok ?
Kézzel legyint, az nem lehet,
Negyven éve párttagok.