Vedd kezedbe lelkem,
játssz a húrjain!
Szaggasd, hogy fájjon,
űzd el nyomorult álmaim!
Tomboljon a sok fals akkord,
Verjen visszhangot agyamban.
Közben üvölts! Vagy csak mondd,
vagy csak suttogd halkan,
s a pillanat továbblép,
a józan szó utat talál
és szűkölve hőköl vissza
a lesben álló halál.