Radnai István:
FIGYELMEZTETÉS
amikor dió és gesztenye koppan
s az alkony egyre hamarább lobban
valami szomorú lehet a dologban
amikor a levelek még ragaszkodnak
pirosló kedve támad csipkebokornak
a tücskök kétségbeesve szólnak
akkor kisétálunk kéz a kézben a nyárból
közelgő ősz az aggkor harákol
allergiát terem téves ambrózia
anyjára vádat tüsszent a fia
kergeti húzza hasztalan iskolába
csikorog a tábla s a tanító hiába
mert tűz a nap harmincfokot mér az árnyék
szeptember helyedben még egy évet várnék