Jön mosolyogva, kedvesen, szerényen,
Ócska, rozsdás kerékpárja recseg,
A szájában cigaretta fityeg,
Dolgozik, és közben
Arról mesél:
Ahogy az igazi magyar
Ma él.
—
Akárhány pártprogramnál pontosabban
Látja az álnok, pénzsóvár jelent,
Látja a nem-et, éli az igen-t,
Szerel, és ömlik
Belőle a szó,
Munkája? Szép és tiszta,
Mint
A hó.
—–
Látott munkát, munkanélküliséget,
Nem mindig talált, csak mindig remélt,
És mivel igen sok munkához ért,
Ásott, lapátolt, épített,
Szerelt,
És közben több gyermeket
Felnevelt.
—–
Külföld? Olyat ő nem látott soha,
Akadt mindig baj, vagy tennivaló,
Most meg már csak a gyereknek való,
Van fusi munka, nagy kert,
Vagy barázda,
Csak menjen a sok öltönyös
Garázda.
—-
Ezer ráncában jóságos mosollyal
Tanít hitet és szent alázatot,
Mond az uraknak egy példázatot,
Hiába sok pénz
És kevés ima;
Majd jön még béke
A poraira.
—
Baj hozza el,
Tesz-vesz
Szerel,
Békére lel,
S ünnep marad utána.
Nincs nyugta,
Pecsétes papírhalom;
Csupán jókedv,
Humor,
Meg bizalom.
——–
Testületek jönnek-mennek,
Őrületek voltak-lesznek,
Öltönyös taknyok grasszálnak,
A celebek mennybe szállnak,
Csirkefogók lógni fognak,
De leginkább mégis lopnak,
Nyelvek lógnak, fogak kopnak,
Ripacsok dalolnak-ropnak,
Szélhámosok hasra esnek,
Vagy kákán csomót keresnek,
Nyegle majmok prédikálnak,
Parvenük pénzt hajigálnak,
Ócska lelkek
Horogra
Akadnak;
Kisemberek
Emberek
Maradnak.