Lepelsötétben
Írta: Milena Dátum: Október 18 2007 06:18:55
Voltál a reggel, mi felébresztett,
a nap mosolya fölött téged néztelek,
H
Teljes hír
Végtelen csen honol, a csillagok között
a fény cikázik, néma a dallama.
Ha h? maradtál, oh, ha h? maradtál volna, ma
egészen más lenne minden, s nem sírnék
fényképeid fölött,
árva könnyeket pislogva arcodra, te drága.
Voltál a reggel, mi felébresztett,
a nap mosolya fölött téged néztelek,
voltál árnyék, mindent beborító,
mindent feledtet?, h?sen magadba záró.
Voltál te ének, mindent beborító,
voltál harsona-dal, lágy koszorú,
puha takaró, voltál nyílt mosoly arcokon,
ölel? kar, virágszirom az út porában,
voltál friss es?illat a diderg? tájat
át-áthasítva,
de most nem vagy semmi, csak egy fénykép,
mosolyod, csókod másé,
de ha h? maradtál volna, csak egy perccel tovább...
Végtelen csend cikázik a csillagok között,
fény lakik az égben, mégis sötét,
lepelsötét az éjszaka.