Kísértetpalota II. rész: A hall
Írta: Hullocsillag Dátum: Augusztus 29 2010 04:48:18
H
Pókhálórengeteg erdők sűrű pókfátyolán át
Holthamuszürkén izzik a hatalmas hall,
Szűrvén a piszkos ablakon beszökő Hold sugarát,
S a fényes világosság csendes halált hal.
Teljes hír
Pókhálórengeteg erdők sűrű pókfátyolán át
Holthamuszürkén izzik a hatalmas hall,
Szűrvén a piszkos ablakon beszökő Hold sugarát,
S a fényes világosság csendes halált hal.
Így üdvözölt, oly hidegen, a kísértetpalota,
Gyászosan, akár kripta-épület torka,
Oly szürkefehér volt míves gerendaburkolata,
Mint csontjait kitáró rég halott orka.
A padlatot vastagon takarta a porsivatag,
Nem járt itt cipőtalp időtlen ideje,
A tágas terem, mint sírbolt, néma volt, és hallgatag,
Sújtotta rég az időmúlás ereje.
Ám a csendet hirtelen, akár feltámadó élet,
Ütemes kattogás nesze megzavarta,
Mint szívverés vetett a nehéz némaságnak véget,
S a békén nyugvó port, mint szél, felkavarta.
Feltámadt, igen, a rejtélyes kísértetpalota,
A rég holt lámpások fényt pislákoltak fel;
Hogy mi félelmes titkokat rejt e kastély padlata,
Eleven ember képzelni se merje el...