IN MEMORIÁM II.
Írta: pircsi47 Dátum: Augusztus 30 2010 10:06:09
M
Én nem loptam soha, csak szerelmes szivet,
de odaadtam cserébe az enyémet!
Megérte-e a csere? volt, hogy nagyon,
de volt, hogy nem és ez nagy fájdalom.
Teljes hír
Én nem loptam soha, csak szerelmes szivet,
de odaadtam cserébe az enyémet!
Megérte-e a csere? volt, hogy nagyon,
de volt, hogy nem és ez nagy fájdalom.
Voltam szerelmes, egész fiatalom,
de mindketten elmentünk egy másik úton.
Voltam szerelmes vidéki szépfiúba,
aki idegen volt a városban és nem mondott
igazat, ekkor elküldtem, hazudjon másnak!
Voltam szerelmes elvált férfiba, akit nagyon
szerettem, de meg tudtam, hogy nem is vált el,
hát Ő is mehetett!
Apámtól megkérte a kezemet, nagyon fájt,hogy
átverte a fejemet!
Voltam szerelmes jópofa fiúba,
nagy hiba volt a barátja, az alkohólia!
Az volt a feltételem, hogy leszokik,
de a poharat választotta, hát
mehetett Ő is!
Mindig magamban kerestem a hibát, hogy
túságosan válogatós és raplis vagyok,
de én egy egész életre gondoltam,
hogy Vele maradok,ha egyszer olyat találok!
És akkor jött egy komoly rendes ember,
aki valóban magányos volt, nem hazudott,
csak nekem panaszkodott.
Szépen összejöttünk mi ketten,
tudom nincs hibátlan ember,
élünk egymás mellett szépen csendben
szeretetben, de sajnos nem szerelemben!