Fénytelenségben
nem láttok, hallok
nem is érzékelek
Egy báb melynek
elszakították húrjait
Az idő senkihez sem kegyes,
egy tehetetlenhez, sem
Eszem észleli
létezésed meglétét
de húrok nélkül kevés az élet,
Világító pontok fényénél
látok két kart mi,
felvesz és mozgat tovább
hurok,
már nincsenek
de mi mégis álmodunk a teljességbe.