Még nem tudom mi ez az érzés, de fáj nagyon.
Nincs tőle se éjjelem, és nincsen tőle nappalom.
Néha úgy érzem, rajtam ül valamilyen régi átok,
És lesújt, hogy nyugalmat soha, sehol ne találjak.
Én időnként, hagynám másra ezt a szép világot,
Az életet levetném, akár egy molyrágta kabátot.