SIRALOM
(Szűcs István)
Éj sötétjén bús magányban
lázas testem hánykolom.
Forgolódom itt az ágyban,
tűz emészt, ó borzalom!
Látomások űznek egyre,
attól tartok, meghalok!
Nincs itt senki éjjelente,
kit magamra vonhatok!
Volna bár csak egy a sokból,
enyhítné a kínokat.
Adna most az égi jóból,
combja közt, mit tartogat!
Azt kívánom lenne nálam,
reggelig ki itt marad!
Szét is rúgnánk jól az ágyam,
oltva mind a vágyakat!
Szánjon meg hát végre engem
lány, ki szintén jót akar!
Lángban égő révületben
éjjelente jól kavar!
(2010-09-02)