A gyermek,
Az álomnak az a pillanata,
melyből az univerzum ihletet kapott,
S alkotott...
Élő adatokkal elérte a nagyot,
Tökéletest szabott.
A gyermek
Egy virág, mely énekel
A világosság hangjában.
Ártatlansága...
Megszelidíti a semmiséget,
S ha hónaljától felemeled,
A Nap felé fordítva,
Láthatod aludni hajában a szelet.
Szemeiben
Csókolóznak a Nap sugarai,
A hajók úsznak s útjukra rátalálnak,
A madarak szabadon repülnek,
Az Angyalok énekelnek,
S a szavak szállnak.
Kacagásával
A Föld újjászületik,
Új források jönnek létre,
S a fű zöld és növekszik,
Mindenki élvezi,
Hangjában az ember láthat Angyali képet.
Talán Ő majd meg fogja tudni tartani
Azokat a kincseket, melyeket Mi elvesztettünk,
Útjáról nem fog letérni,
Mert jól ismeri.
Ha nem is tud velünk még beszélni,
Gőgicsélésével,
Biztosan a jó Istennel szóba elegyedik, értekezik,
A szeretet hangjában... megértésben.