Ő komponált egy dallamot
Volt benne néhány szép akkord
És könyörgése szállt a magas égbe
Egy vétkes király így dalolt
Istennek tetsző dallamot
Bűnbocsánatért szólt a hallelújah
A holdfényben meglátta őt
A párductestű álomnőt
És forró vágya súlyos bűnbe vitte
Isten ellen így dacolt
De bűneiért meglakolt
És kegyelemért szól a hallelujah
A kedves mikor rám talált
A magányom is messze szállt
Glóriát font köréd ez az érzés
Az éjszakába fény hatolt
A testünk vágyban összefort
És mámorosan szált a hallelujah.
De elhagytál egy hajnalon
Nem érdekelt a fájdalom
Hogy hiányod a lelkem törte össze
Egy férfi nem sir könnyeket
Mosolyba rejt érzelmeket
mégis érted sír a hallelujah
Ha van Isten ki ránk vigyáz
Mért tűri el a pusztitást
A mérhetetlen szenvedést a földön.
A gonoszság most mért erény
Mit vétett az a sok szegény
Most értük zengjen fel a Hallelujah
Az életem egy kész regény
Az igazságért szóltam én
De tévedéseim is gyakran voltak.
Küzdöttem az álmokért
Éltem a barátokért
És nekik szól most egy szép hallelujah
S ha utam egyszer véget ér
Már nem harcolok semmiért
Felajánlom lelkemet az úrnak
Szerettem és gyűlöltem is
Örültem és zokogtam is
Majd értem szól a búcsú hallelújah