Üres zsebben árva fillér sem visít,
vacogva hallgatom a korgó gyomrot,
hiába, az éjszaka nem hoz álmot,
rossz, ha a pőre hideg belém hasít,
hajtom a kopott idő lassú kerekét,
vágyom mégis élet legyen köröttem,
teremtsen még némi megnyugvást nekem,
reggel űzze el a magány félelmét,
számolom mi bűnöm kell vezekelnem,
dühösen számolom mennyi még hátra,
nyugtat a lét örök bizonyossága:
én következem, s nem kell majd temetnem
halkan kopog, vagy rám tör? nem érdekel,
gyere Lucifer, fogadj a pokolba fel!