Két hete talán?- arcomra nyomta forró csókját,
Majd hűtlenül, búcsú nélkül, elszaladt a nyár.
Fentről a Nap, még langyos sugaraival simogat,
Mintha mondaná - Ej no!- bánkódni nem szabad.
Majd meglásd, szeretni fogod az őszt is te még,
Amikor, tarka-barkára színesedik, fákon a levél.
Amikor az erdei sétáidon, majd elcsodálkozol,
Milyen szép, piros bogyóival a galagonyabokor.
S élvezed majd, a fák között a mélázó csendet,
Nézed, amint a könnyű szél, barna avart kerget.