Angyal suhan át a rét fölött,
nyomába az élet költözött,
ezer virág nyílik az égre,
bódító illattal a végtelenbe.
Angyal suhan át esténken,
csillagok gyúlnak az égen,
dalolnak a fák, a levelek,
halkan súgják: szeretlek.
Angyal suhan át az éjszakán,
hallgató sötétség fekete bársonyán,
tüzet gyújt vágyó testünkben,
s gyönyörködik szerelmünkben.
Angyal suhan át lelkünkben,
feldobban fájó szívünkben,
felejtett szavakat csal ajkunkra,
édes ízt varázsol csókunkba.
Angyal suhan át magányunkon,
mosolyt rajzol szép arcodon,
kezed adja kezembe örök időkre,
és suhan tovább a végtelenbe.