Itt van az Ősz,
S kertünkben a rózsa haldoklik,
Szirmai könycseppekkel van tele szórva,
Annyi fájdalom van a virágon,
Szépsége lassan elfonnyad...
Mert meghalt a rózsa.
Mint nagylánynak a szíve,
Ki még nem jártas a szerelemben,
Vergődése szirmait megrázza,
Úrnője keze többet nem érinti,
Sorban más virágok fognak jönni,
Mint az álmok s utunkban fognak meghalni...
Ezeket az Ősz mind megkívánja.