/utózönge/
Táltosként röpült az idő, esőfelhők tetején hintázott,
S, míg költői szívek dobbantak Goéknál, virágzott
Lelkünk gyümölcse, cseréltek oly képeket, mi belőlem hiányzott,
Sokfélét, mit emberi kéz láthatóvá alkotott, lényük imádott
Rejtett kincseit, szavakkal állították meg a perceket, míg hazánk elázott.
Pár cigaretta füstölt, enyém ajkam szegletébe hintázott,
Szakadó, kövér vízcseppek oltogatják, már félig elázott
Vali75 ruhája, de nem bánta, mert csak egy valami hiányzott,
Rózsabimbó e napra, női keblek alatt mosollyal virágzott,
Megannyi ajándékkal rakva, szívünk imádott.