Testem durva kérgű lett
Mert nem érintette még lágy kéz
Selymes puhává…
Bőröm cserzett szárazsága
Az üdvös kéjjel gyöngyöző verejték
Hiánya, mit nélkülöznöm kellett…
Ajkaim fagyos húscafatok
Mert nem olvasztotta bíbor lángú csók
Vörös tűzrózsákká…
Magányos szívemre pókhálót
Szőtt a szorgos bánat
Szavaimon félelem remeg
Mert nem erősítenek meg
Abban, hogy jó, amit mondok
Fénytelen lélek- ablakaimon
Csak szürke ködöt látok
Mert őszinte csodálattal
Senki nem nézett még
Arcom sárga viasz
Mi sokakat megriaszt
Fülem egy felbolydult méhkas
Mert nem hallott örömtől fakadó
Bársony vallomást, mi simogató
Csendben halkult el…
… de gyötört lelkem sebiben
Gyönyörű szóvirágok nyílnak
Újra, melyek könnyebbé teszik
Suta lépteim a hepe - hupás
Létösvényen…
Mert menni muszáj…