Csillagos nyári éjszakán
a festő boldogtalanul sétált
az alvó, néptelen utcán.
Hirtelen megtorpant egy ház előtt,
halk hegedű szólt kesergőn.
Halvány szűrődő fényben állt a lány,
meztelen mellén hangszere,
szeméből némán peregnek könnyei.
Zokog a hajnali szerenád,
a festőnek varázslatos látvány.
Műtermében új képet fest,
festményén hegedűszó,
zenél a kísértő élmény
csodás ihletén.