/Figyelem! A most következő verset csak erősebb idegzetűeknek ajánlom./
Mészárszék bálja az, mit az ördögszakács prezentál;
S a táncot a sok rothadó döghús lejti,
Midőn e démon kezében a bárd hurrikánná vál,
És vág-hasít mindent, mibe útját ejti.
Tucatnyi porcdarab, csontszilánk, izomrost változott
Kartácstűzzé – a célpont pedig én voltam;
Kecskekoponya, lóláb, kislány feje, mint átkozott
Lövedék, záporozott – s én sikoltottam.
Akár vörös méhraj-felhő, akképpen szitál a vér,
S a sok húscafat a békaeső-járvány:
Hátrálnék, de e szörnyűséges csapás túl gyorsan ér,
Majd vérfal borul körém, mint élő zárvány,
Elvakít a vöröslő nedű, szemem csípi, mint sav,
S húsdarabok csapódnak testemnek tompán,
Hátrálok tovább - éget, éget a fröcsögő vérsav!
Aztán kezem egy kilincsre talál talán...
...és kilincs az, valóban. Kattan a zár, ajtó nyílik,
És tán szabad kiutat nyerhetek innen...
...ámde mögöttem, mint üvöltés, torkokból süvöltik:
Oly dögletes szag támadt, mint sírgödörben
Szállongó hullagőz, egy kiadós esőzés után,
Midőn kísértetek ülnek halotti tort.
Gyomrom végül megadta magát, mint romlott hús után,
Majd kiadtam a reggeli szalonnát s bort.