Őrzi a fa kedves levelét,
fogja,szorítja,ne menjen,
ne hagyja el még.
De a lomb.mint hűtlen szerető,
lassan,csendesen öleli az őszi szellőt.
Az viszi-viszi örökre,
távol a fától,le a nyirkos földre.
Távol a nyártól,
-a kedves fától-
kit egész nyáron ölelt.
Itt az ősz..